A tartalékosok a napokban a Mindszenti és a Deszka temetőben jártak, de kéthetes behívásuk alatt közel 25 nyughelyet kutattak fel Borsod megyében. A növényzettel sűrűn benőtt, elhanyagolt emlékhelyeket nagyon nehéz azonosítani és a névváltozás is bonyolítja a kutatást. A kollégák helyszíni munkáját több hónapig tartó levéltári és családfakutatás előzi meg, ennek alapján nagy valószínűséggel leszűkíthető a keresés egy konkrét temetőre. Ezen kívül sokat segítenek a rokonok, ismerősök által őrzött iratok és elmondott történetek, valamint a különböző digitálisan elérhető dokumentumok. Ezúttal az I. világháborúban arany vitézségi érdemrenddel kitüntetett katonák nyughelyeit térképezték fel a katonák. Az eddig feltárt levéltári adatok alapján 80 olyan sírhely van, amely valamilyen módon köthető a megyéhez.

A Vitézek albumában, és más gyűjteményekben is fellelhető névsor alapján kezdték el a kutatást tartalékosaink. A helyszínen nagy segítséget jelentett az elhanyagolt állapotú sírhelyek között a parcellák felosztása és számozása, de az adott temető gondnokára és a plébánosra is lehet támaszkodni. A megtalált sírhelyeket a beazonosítás után lefotózták és GPS koordinátával látták el a kollégák. A kutatás különlegessége, hogy az emlékhelyek a temetkezési szokások változásáról is árulkodnak.

Jártak többek között vitéz Sallay Arisztid hadnagy, okleveles gépészmérnök végső nyughelyénél, aki a leírások szerint Jasionow mellett 1917. július 19-én, amikor egyik rohamoszlopunk válságos helyzetbe jutott, saját elhatározásából pontról pontra rohant s legénységét lelkesítve, és olyan ügyesen vezette a szakaszát, hogy nagy fölénnyel győzte le az ellenséges erőket. Katonáink vitéz Tózsa András őrmester nyughelyét is beazonosították, aki 1914-ben a legveszélyesebb járőrszolgálatra jelentkezett és legénységét minden helyzetben fegyelemmel vezette.

A hadisírok gondozásának jelentőségét az önkormányzatok és az oktatási intézmények is felismerték: a tanulók például a közösségi szolgálatukat az emlékhelyek karbantartásával is tölthetik.